Nem értékelném az évértékelőt, mert egyrészt ki vagyok, másrészt kedvenc viccem sincsen, ha csak nem az, hogy hova ül a 120 kilós izomagyú gorilla a moziban, hát, ahova akar. De ez is csak azért jutott eszembe, mert elnéztem, hogy kik és hogyan rúgnak labdába a gazdaságban manapság (nem én, vazz), mivel kkv lennék magam is cégügyileg.
Gondolom, a hatalom azért van, hogy engem felvirágoztasson, nyílnék én mindenkinek, aki kellő méretű tőkeinjekcióval közeledik és full ganggal bök seggbe vele.
De nem szurkál, ahogy székelyek mondják, az baszik bökdösni, mindenesetre ilyen szempontból olvastam el az értékelést, hogy mi is következik, milyen idők jönnek rám, mint kutyára a sínautó.
De keine Panik: aranykor közeleg, naná, nem csak én, mint kkv borulok virágba, mint márciusi orgonabokor a klímaváltozás idején, hanem az ország, ami kifejezetten örvendetes, mert hogyan a fakk-ba néz ki, hogy én itten mennyasszony-csokor a többiek, meg elszáradt fenyőerdő.
Egyetlen probléma van – és most nem is az, hogy nem megy a beszédírónak Ottlik – hanem hát az idő.
Mert hogy már csak 18-at kell aludnia Csipke Józsikának és máris meglesz a Golden Age, fehér paripán playmate pedig felcsókol az álomból, hogy ne egyéb igét ragasszunk az igekötő után.
Év, vazze, érted, esztendő, year, goda, jahr, nem hónap.
Mert 2 vagy 4 még oké is lenne, bár rossebb se bekkel már annyit, láttuk az hova vezet, nagyjából sehova, olyan nincs, hogy bevédekezzük az ellenfél kapujába a labdát.
Illetve létezik, elméletben.
Szóval, azon se akadt fenn senki – de miért is akadna, hogy eszerint Viktor úgy gondolja még három ciklus és gatyába is rázta az országot, Nyugat addig széthanyatlik, azt az apróságot nem számítva, hogy éppen most készül USÁ-val kiegyezni, hogy mindez ne következzen be, és azok a csókák valamivel kisebb időintervallumban tolják.
Nekem amúgy nincsen problémám az egésszel, ki a tököm ne szeretne jó csapatban futballozni, főleg, ha szakmailag és anyagilag is megéri.
Csak az idő. A time, basszus, az gáz.
Hogy 66 leszek, kkv-m már májusi, virágzó gesztenyefasor, alkalmazottaim száma és az általuk termelt érték repíti az égbe GDP-t, innovatív vagyok, mint az állat, valami sokadrangú, Google nevű, valaha neves cég ügyvezetője hat hónap után befért hozzám konzultációra.
A Porschém villanymotorja magyar, gumija dunaújvárosi, kaszni Ózdon készült, futómű meg Lentiben, hogy stílszerű legyen.
Csak hát ketten támogatnak le irodából, hogy be tudjak ülni, de boldog vagyok, mert mennek a dolgok, a gép jó, az élet szép, ráadásul alig ad hangot alattam az aszfalt, na, az is magyar, közgépes.