Mert a glossza könnyű műfaj, nem keresi az okokat, nem boncolgat, nem tényfeltár, egyszerűen csak rögzíti, ha valami nincsen rendjén. A témája tetszőleges, lehet kicsi, nagy, pitiáner, bosszantó, zavaró, idegesítő – a lényeg, hogy üljön a találat.

A glosszába nem szokás belehalni, noha irtózatosan elhivatott emberek képesek komolyan venni és felhorgadásukban még válaszolni is kívánnak.

De glosszára olvasói levelet, hivatalos reakciók írni otromba bunkóság és súlyos műveletlenség,  merő és színtiszta balkániság. Körülbelül olyan, mint Pamela Andersont kukára ültetve endékás szandálban és csehszlovák, piros-kék csíkos sportzokniban legyakni a mozgóbüfé mögött öt Borsodi után.

Úriember ilyen nem tesz.

Glosszára maximum glosszát vetünk be válaszként, ha pedig nem tudsz olyant írni, akkor így jártál, tedd úgy a dolgod, hogy ne adj muníciót a glosszához. Mert ez ilyen: töltény nélkül nem megy.

Amúgy a glossza akkor érte fénykorát, amikor a hatalmasságok már-már élő legendák, önálló intézmények voltak – és hótt hülyék. Azokat aztán lehetett fricskázni rendesen, a glossza – nyelvezetéből adódóan – több szinten kommunikál, így a böszme alapon nem érti. Csak sejti, hogy valami nem stimmel, de szúnyogra nem sóz oda gumikalapáccsal, mert annyi töltés még maradt a neuronjaiban, hogy úgy beszabja önnön orcát, mint Botond Bizánc Kínából rendelt kapuját.

Aztán elmentek a magasságos nagyurak, de a nép mindig megszívja, ezért jöttek helyettük mások, azokat is jó volt pöcögtetni, mert hatalomra jutó ember körülbelül két nap alatt veszíti el a humorát és józanságát, utána már célpont, csak nem tud róla.

Majd emezen nagyságosok is elhúztak a vérbe, akik a helyükre  bezsilipeltek, azoknak megvolt a maguk zsebéhez való eszük, ezért nem szaroztak, úgy vágtak vissza, hogy telefonáltak. Főnöknek, vezérnek és a magyar sajtó legrémisztőbb alakjainak, az ügyvezetőnek.

Aki persze pontosan olyan, mint ők és tudta is, mi a teendő.

Így esett meg, hogy előbb a glossza tünedezett el, majd pedig az újságírók fogyatkoztak meg ezzel együtt – nem mintha lenne összefüggés a kettő között, de amúgy, ha lapot írsz, két műfajban illik pengének lenned: a legrövidebben és a leghosszabban.

Ha nem kell glossza, akkor nincs szükség a nagy testvérre, a riportra sem, mert abban aztán pontosan meg lehet rajzolni, hova szivárog a lé – nem legyen senkinek illúziója: zsebbe, igazságosan osztva.

Hogy folytassam a nyúlfarknyi sztorit, végül amazok is elhúztak (mert hát a nép, ha nem is érti sötétséget, de a látja azt), és jött az új garnitúra, és mit tesz isten, hát nem ott tartunk, ahol az elején: tele vagyunk felkent hősökkel, harcosokkal, mondai mesefigurákkal, akiknek arca és egója plazmatévé méretű – aztán egyebük nagyon nincs is.

Hát, erősen úgy tűnik, glossza time van. Megint, hogy bassza meg.