Egyrészt az előmeccset megnyertük, faszán meghajigáltuk műrattan ülőgarinúrákkal a rohamrendőröket, mert az olyan vitézi tett és negyven kávéházat visszafoglaltunk. Másrészt a magyar zászló helyett a szlovákot mutogatta a román televízió (ami alapköcsögség, de ha mi takarunk, vágunk ki, akkor közszolgálat), vagyis Románia – Szlovákia 3-0, ezt beszívták a tótok.

Azonfelül birodalmi léptékben nem is történt nemzetközi találkozó, mindössze Havasalföld játszott Felvidékkel, ez amolyan tartományi meccs, nem számít be sehova. Különben is, az UEFA-val és s FIFA-val is harcban állunk, hamarosan lelökjük magunkról a rabigát, és hamarosan  olyan vb-t rendezünk, amin csak mi indulunk, 32 csapattal. Ha ennek ellenére  ezüstérmesek leszünk, na akkor Csányi meg Egervári takarodjon, az előbbi parizert gyártani, a másik meg fejlődésdinamikát oktatni.

Továbbá szeretnék rámutatni és hetvenszer aláhúzni, hogy valamilyen Marica lőtte az első gólt, akiről köztudott, hogy grófnő, amit az is alátámaszt, nincsen csapata, mivel senki nem mer a szabályok ellenére nőket alkalmazni, így aztán már meg is óvtuk a találkozót, 3-0  lesz ide, góllövők: Habony Á. (2), Havasi 1. De nézzük tovább, mert nem kell nekünk zöld asztal, amúgy is mi győztünk

Mert a második gólszerző, a  Pintili meg eleve magyar, Pintér Sándor kisebbik unokaöccse, azért a kicsinyítő képző, vagyis a szünetben már 0-1 volt ide, mert csak látszólag sújtotta rossz kapuba labdát. A nézők meg hülyék, azért örvendeztek, Pintilire mi adtuk a sárga mezt, hogy megtévessze az ellenséget, át is vertük őket izomból.

Ami második félidőt illeti, összesen 6.436.321 néző tekintette meg a meccset a tévében, ami az új szabályok szerint, amelyeket ma délben fogad el a rendkívüli sürgősséggel összehívott parlament már fél gól, meg rúgtunk egy szögletet is, az pedig az alkotmányba rögzítetten szintén fél gól. Tehát simán megvan az egy, vagyis 0-2-nél, a 88. percben hiába vágtak egyet a románok, a végeredmény 1-2. Lehetne mondjuk 1-3 is, de mi úriemberek vagyunk, hiába vezette be pénteken 19:59-kor a nemzetközi szövetség, hogy a futball verbális és a pontozásos sportág, ragaszkodtunk a ma délben általunk meghozott régi szabályokhoz.

Aki ezt nem hiszi, az  köcsög, hazaáruló, FIFA-bérenc, beállt a Magyarországot minden fronton atomvakondokként aláásó sötét erők táborába, uszít, nem ismeri el eredményeinket és sikereinket, vagyis mondjon le. Ha pedig akad olyan médium, amelyik ezzel ellentétes hírt, meg tabellát közöl, annak főszerkesztője egy budai étterem férfi mosdójában ukrán kompresszoros futballpumpával lesz seggbe meg boldoggá téve.

Update 1.: A nép is velünk van: „Szégyen, az biztos. Ezért kellenek a stadionok làtod. Ezért kell UJ focistàkat nevelni. Ezek még qurcsànyiak. (Jobb ha tudod, még Romàniàban is több stadion van, mint itthon!)” – idézet OV Facebook-oldalról, a minek ilyen futballhoz ennyi stadion hozzászólásra válaszul.

Nem bzmg, felelte Stirlitz, és letette Walther típusú kézifegyverét, mert úriember nem kommandós, hogy izomból lövöldözzön plazma képernyőre, ráadásul minek is, ha hatása nincsen.

A Győr (és a többi übermájer magyar csapat) előbb meg lett ostromozva, aztán ádázul meg lett verve, nagyjából amiatt, mert a magyar színvonalhoz szokott – nyilván máshoz nem tudna, hiszen ezt a bajnokságot nyerte, hazai aranyérmet kapott. (Érted, hángérien, nem jurópien, az egy másik kategória)

Amikor aztán kimegy mindezzel az említett internacionalista közegbe, az körülbelül olyan feeling, mint amikor hazahozzuk a nápolyi utcán kedvező áron kedvező áron vásárolt ultramegagiga, az  űrállomás rádióforgalmazását is lejátszó, NASA-lehallgatós autós rádiót, és itthon kibontjuk a dobozt.

Jé, ez meg nem is az, hanem két kiló járólap

Pedig amúgy tök jól nézett ki, nyerőnek látszott, olyan marketinget kaptunk hozzá, hogy már eleve győztesnek éreztük magunkat. Aztán meg asszisztálunk ahhoz, amit mások saját bizniszként nyomatnak. Az olasz módihoz annyi a különbség, hogy itt néha-néha belecsurran némi közpénz, innét elvileg közünk lenne hozzá, ha az uralkodó rendszer éppen nem verné vasdoronggal a lakosság még gondolkodó részéből a polgári tudatot.

Két kupaégés között ugyebár papíron emelkedik a színvonal, non-paper vonalon pedig az új stadionok nőnek az égig, a 150 ezer darab utánpótlás korú ifjú labdarúgóról nem is beszélve, mert az utóbbi a sportlap kétoldalas cikk, futball-legendáink állnak a Magyarország térkép mellett, és minden településen legalább ötven fiatal futballozik.

Holnapra minden botswanai kunyhóban lesz egy kispályás magyar diákcsapat, onnét már csak idő kérdése, mikor forgatjuk meg a világot, ami tudva lévő, hogy egy bőrlabda az univerzum bal felső sarkában, és mi varrtuk, belülről.

A véres valóság ezzel szemben az, hogy az izraeli bajnok, a szerb ikszedik helyezett erőben, sebességben kétszer-háromszor annyit tud, a játékról nem is beszélek, mert csak sírni lehet a magyar hozzátett (vagy elvett) érték láttán.

Az izraeli lapok utólag valami cselt gyanítanak, hogy ennyire nem lehetünk gyengék, de muszáj kiábrándítani őket: nem trükk, ennyit tudunk kábé. Aki pedig ezek után még egyszer Puskást, meg magyar futballt emleget szakmai összefüggésben, és ennek a húgymeleg magyar dagonyának a tevékeny részese, azt ott helyben rúgják tökön huszonötször egy kőkeményre pumpált Artex-szel.

Erre fussa, ezt toljuk milliárdokkal, ezért fizetek – én galaktikus ökörbarom – edzőképzésre nem keveset, hogy aztán azzal szembesüljek, hogy a szerbek, a izraeliek meg a montenegróiak és fényévekkel jobbak.

Akkor vajon mit tanítanak, akiknek az egykori tanítványai ott ülnek az élvonal kispadjain, és csak helyi értéken érnek valamit, azonban az európai középvonal úgy megszopatja a csapataikat, mint paraszt a mesebeli Bervát?

Megmondom: azt, hogy a mérhetetlen sivár eredménytelenség ellenére tulajdonképpen királyok vagyunk. Az arcpirító helyzet ezzel szemben az, hogy Európában tulajdonképpen senkit nem érdekel a mennyei királyságunk, mert bárki megver bennünket, akinek van annyi agya meg pénze, hogy az átlagosnál gyorsabb kameruni szélsőt vegyen.

Szóval, ebből az aspektusból nézzük már az épülő stadionokat, a Mezőkövesd 400 milláját, a Puskás Akadémiát, azt a bús balfasz portugált, akinek öt edzőmeccs sem elég, hogy kitaláljon egy értelmes felállást, Csányit, akit két My little farm építgetése közben a futballt is virágoztatja, a Fradit és a többieket, mindenkit, aki ezt az izét generálja magának. Meg őszinte sajnálatunkra: nekünk is.

És közben énekeljük azt, hogy: Európa messze van, hű de nagyon messze.